A Vár-lak ura. Egy különleges, õsz hajú úr naponta egyszer-kétszer (sõt háromszor, négyszer is) átjár a vár udvarán. Sok éve látják az emberek, amint bemegy a vár egyik épületének kapuján és felmegy a lépcsõkön. Pedig nincs a dolognak rejtélye, mûvészember lelt megfelelõ helyre, ez ilyen egyszerû. Kedei Zoltán festõmûvészt sokan ismerik erre, s szinte mindenki tudja, „Vár-lak” a neve a mûtermének. Egyszersmind a várban lakozik és alkot a mûvész a reggeli nyitástól az esti záróráig. S mert a várlaknak áthallásos jelentése is van, a turista is szívesen látott vendég. Az a fajta ember kopogtat be hozzá, aki úgy mellesleg kész kiállítást nézne, s tán még vihet is valami szép emléket haza. Aztán, ha mûvészember jár a városban, az tudja: el kell nézni Kedeihez. A festõ a munkát félbehagyja, a félkész munkát nem takarja le. Mindenkinek van megjegyzése a képekhez, sokak szerint alapvetõen borongós festményeinek a hangulata. Kérdik, miért ilyen sötétek, drámaiak. Kedei utána elkezd gondolkozni, csakugyan, miért is. Most azonban inkább Kucsera Jenõ fotójára bíznám az olvasó képzeletét, hangulatát. Ahogy Kedei Zoli bácsi kinéz a Vár-lak ablakán… Mûtermében téblábolva láttam: német turisták a fejüket csavargatták a „bezzeg” szólamával élve: ha nekik lenne ilyen egy bajorországi tartományban, szemük fénye lenne. (Source: www.riport.ro)
Comments (1)
Mûtermében téblábolva láttam: német turisták a fejüket csavargatták a „bezzeg” szólamával élve: ha nekik lenne ilyen egy bajorországi tartományban, szemük fénye lenne. (Source: www.riport.ro)