Béla Veszelszky interrupted his studies in pharmacy to enter the Academy of Fine Arts, where he graduated in 1929. He then traveled to Berlin in 1930. Here his attention turned toward the constructivist and expressionist school of art. His view of the world and life, the development of his concept of color and light in painting were greatly influenced by the philosophy and aesthetics of JenÅ‘ Henrik Schmitt and the gnostics. Following his return to Hungary he worked as an art teacher in a number of places in the countryside and in Budapest. Then for a short time he worked as a technical draughtsman and an unskilled hand in a concrete panel factory. His pictures could be seen for the first time publicly in 1962. From that time on he earned his living from his art.
When he was a beginner, from the middle of the thirties up to the middle of World War II, he painted portraits and self-portraits. Most of these were destroyed during the siege of Budapest. He started to paint portraits, still-lifes and landscapes again after a decade of interruption. His abstract compositions reflect the influence mainly of Piet Mondrian, but his unique pointillist paintings are real abstract compositions of his own. His one-artist studio show was organised by DezsÅ‘ Korniss in 1964. A selection of his works was displayed in Bloomington (USA) in 1972, in Strasbourg in 1974 and in Warsaw in 1966. His commemorative exhibition was held in 1978 and the venue was the King Stephen Museum in Székesfehérvár and the Hatvany Lajos Museum in Hatvan. Many of his paintings are kept in the Janus Pannonius Museum of Pécs, the Balassi Bálint Museum of Esztergom and the Museum of History in Budapest.
After logging in the following functions will be available:
- Uploading new artworks, artists and museums
- Posting exhibitions, glossary and library entries
- Adding comments, blogging, voting
- Adding new infos to objects
- Recording your game-scores to the Hall of Fame
You can also use TerminArtors Social Connect to log in.
Veszelszky, Béla
Landscape
Date: c.1958 Movement: Other/Unknown Theme: Landscape Technique: Oil on fiberboard
Veszelszky, Béla
Self Portrait
Date: 1976 Movement: Other/Unknown Theme: Self Portrait Technique: Watercolour
Veszelszky, Béla
Struggling Adam
Date: 1970 Movement: Other/Unknown Theme: Body Technique: Pen and ink
Veszelszky, Béla
Detail of a Landscape
Date: 1962 Movement: Other/Unknown Theme: Landscape Technique: Oil on canvas
Veszelszky, Béla
Composition
Date: 1960's Movement: Other/Unknown Theme: Abstract Technique: Oil on fiberboard
Veszelszky, Béla
Landscape
Date: 1960 Movement: Other/Unknown Theme: Landscape Technique: Oil on canvas
Veszelszky, Béla
Self Portrait
Date: Movement: Other/Unknown Theme: Self Portrait Technique: Oil on canvas
Veszelszky, Béla
Landscape
Date: Movement: Other/Unknown Theme: Landscape Technique: Oil on fiberboard
Veszelszky, Béla
Portrait of a Man (Lajos Szabó)
Date: 1940 Movement: Other/Unknown Theme: Portrait Technique: Oil on canvas
Veszelszky, Béla
Maize
Date: 1965 Movement: Other/Unknown Theme: Other/Unknown Technique: Oil on fiberboard
Veszelszky, Béla
Still Life (Jug)
Date: 1963 Movement: Other/Unknown Theme: Still Life Technique: Oil on fiberboard
Veszelszky, Béla
Still Life with Jug
Date: 1958 Movement: Other/Unknown Theme: Still Life Technique: Oil on cardboard
Veszelszky, Béla
Portrait of Eszter Veszelszky
Date: 1953 Movement: Other/Unknown Theme: Portrait Technique: Oil on canvas
Veszelszky, Béla
Landscape
Date: 1950's Movement: Other/Unknown Theme: Landscape Technique: Oil on canvas
Nem minden lehetséges minden idõben, szól Wölfflin diktuma, s ez alatt azt érti, hogy nem érdemes - mert nem lehet - egy mûvészeti korszak (stÃlus, irányzat) kvalitásait egy másikon számon kérni. E gondolatot az utóbbi idõben Arthur Danto elevenÃtette fel, kissé kiterjesztve jelentését: egyrészt nem minden lehet mûalkotás minden idõben (Duchamp piszoár/forrása például biztosan nem lehetett volna az a huszadik századot megelõzõen), másrészt nem minden lehet érvényes alkotás minden idõben (azaz kérdések merülhetnének fel például egy olyan kép adekvátságával kapcsolatban, amelyet alkotója minden idézõjel nélkül készÃtene ma el Caravaggio modorában).
Lehet-e tájképet (és csendéletet meg ön/portrét) festeni a huszadik század második felében? Jogosan állÃtja-e Andrási Gábor 1993-ban megjelent monográfiájának fülszövegén, hogy Veszelszky életmûve - mely nagyobbrészt az iménti három mûfaj valamelyikébe tartozik - "mindig is érvényes volt"? De mi érvényes Veszelszkyben ma, amikor nemhogy az általa mûvelt mûfajok, de mûvei médiuma (olaj, vászon) és klasszikusan képzett technikája sem jelent kérdést a mûkedvelõkön kÃvül szinte senkinek? Vagy érvényessége - miként Giotto-é, Rembrandté vagy Monet-é - klasszikusságában van; abban, hogy a mûvészet (talán nemcsak magyarországi) történetének egy teljes: konzekvensen végig- (véghez-?) vitt és lezárt fejezetét jelenti? És Ãgy gyûjteményes kiállÃtása ekként tekintendõ: olyan képek soraként, amelyek a látvány és a szellem jelentette klasszikus mûvészeti problémák megoldási kÃsérletei? S ezért az egyes képeken túl a képek egymáshoz való viszonyát is nézni kell: állandóságot és változást, visszatérést és újrapróbálkozást? S akkor lehet, hogy Veszelszky aszketikus sosem-nyugvása az, amely mindig-kortársunkká teszi, akármikor is nézzük képeit?
Nem tudom. Nekem biztos. De az is biztos, hogy egy warholizált mûvészetvilágban ez nem feltétlenül számÃt érvényes értéknek. (Author: Attila Horányi)