A Csók család ErdélybÅ‘l származik. Jómagam 1924. október 4-én születtem Budapesten. Egész fiatal koromban Párizsba mentem a szüleimmel, ott végeztem el az iskoláimat. Gyermek ésszel még fel sem fogtam akkor, hogy ez a lehetÅ‘ség nekem mit is jelent, szinte észrevétlenül csöppentem bele egy szabadszellemű európai közegbe, amely jelentÅ‘sen befolyásolta az addigi világról alkotott nézeteimet, a szabadság érzetét. Ez a szabadon gondolkodó és alkotó művészek pótolhatatlan közelségét jelentette a mindennapjaimban. Hisz magamba szívhattam a Szajna-parti levegÅ‘t minden művészi aspektusában, a Notre Dame-ot, a Quartier Latin-t Szent Mihály útjával, az Eiffel-tornyot, a Diadal Ívet, a boulevard Hausmann-t, a rue de Rivoli-t és mindazt a sok csodát és varázslatot, amellyel ez a bűbájos metropolis megajándékozza az ott élÅ‘ket. A mai napig jó érzéssel tölt el a város hangulata, a jóízű kávéházi beszélgetések a haladó gondolkodású fiatalokkal, és természetesen de nem utolsó sorban a varázslatos párizsi nÅ‘k... Hazatértem után, itthon beiratkoztam Gallé Tibor festÅ‘iskolájába, - amit nagy megtiszteltetésnek vehettem hogy oda járhattam, hisz ott már számos jelentÅ‘s festÅ‘t bocsátottak útjára, mert ott alaposan mindenre kiterjedÅ‘en oktatták a festészetet. Ottani mesterem Heinz Henrik volt, akinek meggyÅ‘zÅ‘dése az volt, hogy az alapokat szénrajzzal kell kezdeni, s ezen tudásomat nála alapoztam meg. Édesapám aki addig kissé kétkedve fogadta a rajongásomat a festészet iránt, egyszer összepakolt a rajzaimmal egyetemben, s elvitt az "öreg Csókhoz", ahogy a családban hívtuk Csók István kétszeres Kossuth-díjas festÅ‘művészt, hogy megmutassam neki a grafit rajzaimat és a festÅ‘iskolai szénrajzaimat. - "Na, öcsém, ahogy az idÅ‘d meg az enyém engedi, ugorj fel hozzám. FestÅ‘ leszel" - mondta. Az olajfestészeti tudásom igazából tÅ‘le származik, Å‘ tanított az olajfestés tudományára, és mutatott meg majdnem minden fogást. Az ismert történelmi idÅ‘kben, amikor is a festészetbÅ‘l nem lehetett igazán megélni, váltanom kellett. Elmentem műszaki rajzolónak, majd beiratkoztam a Budapesti Műszaki Egyetemre, hisz az életfelfogásom minden területen az, hogy tovább kell fejlÅ‘dni és nem szabad megállni egy szinten. Ezért elvégeztem az általános mérnöki kart; s mint okl. építÅ‘mérnök jöttem onnan ki. Posztgraduális képzésen még elvégeztem Miskolcon a hidrogeológiát, aminek okl. szakmérnöke lettem. Mindezek mellett otthon folytattam festÅ‘i tevékenységemet, mert ez mindig varázslattal töltött el, ebbÅ‘l még munka mellett sem tudtam kiszállni.

Szerettem és szeretek is festeni. Vallom azt, hogy művészet nélkül lehet élni..., de minek?!

Úgy érzem, hogy élettapasztalatom és a sok évtized alatt felhalmozott tudásanyagomat, igazán csak most tudom kamatoztatni, mikor is már nem a technikai tudásmegoldás kényszere köt gúzsba, hanem szabadon engedve a fantáziámat, tudom az érzéseimet és érzelmeimet kifejezni és továbbadni a képeimen.

Külön meghatározó korszakomat öleli fel a Férfi tanulmányfej c .szénrajz 1944-bÅ‘l; továbbá 1949-bÅ‘l az Osztályharc című olajfestményem, mind kettÅ‘ az adott kor eseményeinek a sodrását mutatja be, a nehéz és küzdelmes életet. A Tűz című festményem 1986-ból egy kazánfűtÅ‘ munkást ábrázolt, mely idÅ‘szak alatt egészen közelrÅ‘l tapasztalhattam meg ezt az életformát. Továbbá ide tartozik még a Vendel c. képem (ez Ausztriába került), ami szintén egy magyar munkásember portréja.

Aztán alföldi témájú és légkörű festményeim következtek:

Közösen festettem Takár EmÅ‘kével az Egy lászlófalvai tanya (2003) és a Jön a gazdi (2004) c. képeket. Remélem, hogy több közös festményeink lesznek még, mert EmÅ‘ke az ország egyik legkiemelkedÅ‘bb tájképfestÅ‘je.

Az egyéb témájú vásznaim között találhatók a " Pestújhelyi részlet" (1986); a Taksonyi nyaraló (1987); a Hegyek között Itáliában (1988), a Vakáción (1988) c. képem ami Lyonban található; a Kontrasztok (1989), ami pedig Brentonico-ban, Olaszországban került eladásra. A Tisztelet a NÅ‘nek (1989 Pedovena-ban van (Olaszország); a NÅ‘ piros rózsával (1989); Egy műterem születése (2003); Magyar rapszódia (2006).

Vannak absztrakt stílusban festett képeim is, többek között a Stilizált nÅ‘i fej (2002); a Sikoly és fájdalom (2003), ami a 2007-es IV. WIP (World Institute of Pain) Nemzetközi Kongresszus emblémája lett és a festmény az USA-ban, Texasban, Lubbock városába került; Neuré (2004), Lubbock-ban van; Örvénylés (2004), Lubbock-ban van; Vörös és fekete kékkel és sárgával (2004) szintén az új földrész területén van (Minnesota). Az Anonyma (2003) c. képem magában hordoz úgy absztrakt, mint realista elemeket. A Lána és Zeila c. festményemen szürrealista mitológiai kép (2003). A Genezis (2003) és az Újjászületés (2004) c. képeimen szintén találhatók realista és absztrakt elemek egyaránt, úgyszintén a Lyra és a görög lány (2004), valamint a Szinorgia (2007)és a Druida (2007) c. festményeimen.

Portréim: a Férfi tanulmányfej I. és II. (1944), az Osztályharcon és a Vendel-en kívül (ezek szintén Ausztriában vannak): A művész felesége (1991); 2007-es Queeny és a szellemek (2003-2007); Hegedűs Valér képmása (2004); Egy magyar lány Párizsban (2004): ezen a megasztáros Oláh Ibolya arcképe látható; Egy francia lány Pesten (2004); s Szalmakalapos hölgy (2004); Lipcsey Edit énekművésznÅ‘ portréja; Koltayné Zolder Klára művészeti írónÅ‘ portréja (2004); Takár EmÅ‘ke festÅ‘művész képmása (2005-2007); Napszemüveges hölgy (2005); Czeizel Vilma képmása (2005); Selley Zoltán képmása (2005); Müller László képmása (2005); Lukács Annamária (2006); Egy mai Mona Lisa (2006).

Külön említésre méltóak a kelta és a párizsi témájú festményeim: Beatrix a dolmeneknél (2007); Excalibur (2007); Druida (2007); Moulin rouge (2007); Egy párizsi clochard (2007); Gérard (2007).

Mint érdekesség, az egyéb kiállításaim között megemlíthetÅ‘ a XVI. kerületben 2004. július 9-tÅ‘l augusztus 9-ig tartott a Maconkai Orosz László Galériában (Budapest, XVI. ker. Batsányi János utca 28-32) tartott kiállításom, aminek emlékére festettem az "A Maconkai Orosz László Galéria esti fényben" című képemet. Valamint a XVI. Kerületi Önkormányzati Galériában 2007. február 19-tÅ‘l március 8-ig tartó kiállításom, aminek a címe: "A keltáktól Budapestig, Párizson át. (Epitomé)". Ezt a XVI. Kerületi Újság is meghírdette.

FONTOS!
Még 2005-ben megalkottam a tizedik Múzsát, a festészet Múzsáját, amit Kvyneának neveztem el. Tehát megalkotása Magyarországon, Budapesten, pontosabban a XV. kerületben történt, ami művészeti írók szerint is egy elismerten komoly és fontos művészettörténeti eseménynek számít. Ezért errÅ‘l tájékoztattam a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumot, az Európai Unió Kulturális Állandó Bizottságát (Brüsszel), és több egyéb fórumot. Kvyneát a "Nálunk a tizedik Múzsa" című olajfestményemen örökítettem meg, egy 100x65 cm méretű vásznon, ami a nagyközönség számára elÅ‘ször volt látható a 2005 szeptember 16-án megnyílt kiállításomon, a XV. ker. Kozák Téri Közösségi Házban. Ez az alkotás most már a XV. kerületi Önkormányzat tulajdonába ment.

FONTOS!
Egy másik érdemesnek tekinthetÅ‘ dolog az, hogy a XV. kerületben levÅ‘ bányatavat, horgász tavat, aminek eddig nem volt neve, elneveztem még 2005-ben a Múzsák tavának. E tavat a következÅ‘ festményeimen már megörökítettem: Horgász a bányatónál; FestÅ‘ a Múzsák tavánál; Jó tavi levegÅ‘ (mindegyik 2005); Naplemente a Múzsák tavánál (2006). A téma továbbra is érdekel.

2007. szeptember 25-tÅ‘l 27-ig jelen voltam a budapesti IV. WIP (World Institute of Pain) kongresszusán, ahol dedikáltam a "Sikoly és fájdalom" c. festményérÅ‘l készült reprodukciókat. Ezeket darabonként száz dollárért (17 ezer forint) árusították, magát az eredeti olajfestményt pedig a helyszínen elárverezték 3600 dollárért (630 ezer forint). Az összegeket egy adekvát Alapítványnak utalták át. A következÅ‘ WIP kongresszus elÅ‘reláthatóan 2009-ben lesz New Yorkban.

Tagja vagyok a Művészetbarátok Egyesületének, valamint a Corvin Művészklubnak.

Budapest, 2007. november 25.
Csók Rémó
festÅ‘művész
06-70 389 48 38

A festÅ‘művész vall önmagáról:
Csók Rémó úgy véli, hogy akár az amatÅ‘r, akár a professzionális művész, tehát A MÅ°VÉSZ hivatása olyan információkat nyújtani a közönségnek, amelyeknek valamilyen mondanivalójuk van, gondolkodásra késztetik az érdeklÅ‘dÅ‘t, fejlesztik vagy szinten tartják a jó ízlést.
A nem igazán művész többé nem a csinos nÅ‘ket vagy az egészséges férfiakat nézi, festi, vagyis nem magát a természet nyújtotta jelenségeket bármilyen formájában, hanem azt hiszi, hogy van ennél egy modernebb elképzelés, amivel mindezeket nolens volens eltorzítja. Mivel a nem igazán művész tehetsége kifogásolható, azt hiszi, hogy Å‘ akkor egy igazán menÅ‘ valaki, ha a valóságot deformálja, eltorzítja, undort visz bele csak azért, hogy esetleg ezzel a megnyilvánulásával kiváljon a többiek közül, feltűnjön a többiek között.
Csók Rémó általában nem követ "divatos" irányzatokat, ecsetjét nem " izmusok " irányítják, hanem hangsúlyozza a valóság önmagát adó, tömör erejét, esetenként egészséges fantáziával kiegészítve. Ha mégis elhatározza magát, hogy valamilyen nonfiguratív maszatolást fest, azt azért teszi, hogy megmutassa, miszerint ilyent is tud bárki összetákolni.

Mon autobiographie comme peintre.

La famille Csók (prononce: tcheauque) est d'origine de la Transylvanie, et celui qui porte ce nom est apparenté en quelque sorte avec tous les autres de nom semblable, car dans le temps la famille se ramifia. Il y en a qui sont restés en Transylvanie oú quelques-uns ont mÄ›me roumanisé leur nom en Cioc (prononce: tcheauque) (il y a mÄ›me un hydrogéologue renommé qui porte ce nom), mais la plus part d'entre eux ont transmigré en Hongrie dans la région du lac Balaton, á Budapest, ou dans quelques pays de l'Europe, en Suisse, par exemple. Voire méme au Canada.

Moi je suis né á Budapest, le 4 octobre 1924. Tout jeune je suis allé á Paris avec mes parents, oú j'ai fait mes écoles. Avec un cerveau d'enfant je ne e suis pas encore rendu compte de la signification d'une telle possibilité. Je suis tombé á mon insu dans un milieu d'esprit libre européen, qui a significativement influencé ma maniére de voir, ma sensibilité á la liberté. Tout cela me signifiait dans ma vie quotidienne la proximité indispensable des artistes libre penseurs qui avaient et qui ont toute la possibilité de créer quoi que ce soit tout librement. Je pouvais ici aspirer l'atmosphére de la Seine dans tous ses aspects artistiques. L'atmosphére du Notre Dame, du Quartier Latin avec le boulevard Saint Michel, de la tour Eiffel, de l'arc de triomphe de l'Etoile, du boulevard Hausmann, de la rue de Rivoli et de toutes les merveilles et charmes que cette majestueuse capitale offre aux parisiens.

Le moral, l'atmosphére de Paris me font éprouver, mÄ›me jusqu'á présent, un sentiment délicat envers la ville; ainsi que les causeries dans les cafés avec des jeunes bien avancés; et naturellement mais pas en dernier cas envers ces prodigieuses parisiennes?

Rentré en Hongrie, je me suis inscrit dans l'académie de peinture Tibor Gallé. Ça m'était une marque d'honneur, car de lá sont issus maints célébres peintres hongrois. On y enseignait la peinture d'une maniére approfondie, s'étendant sur toutes les rames. Lá c'était Henrik Heinz qui était mon maître. Il avait la conviction qu'il fallait commencer l'étude avec l'aquisition de l'art de dessiner au fusain. C'est donc ainsi que j'ai appris cela comme la base de mon savoir.

Une fois mon pére, qui jusqu'alors ne voyait mon enthousiasme envers la peinture qu'avec un certain scepticisme, me prit avec mes dessins et m'emporta chez le "vieux Csók", comme on appelait en famille le fameux peintre hongrois István Csók (qui était deux fois lauréat du prix Kossuth), et lui montra mes dessins de graphite et mes fusains de l'académie. - "Et bien, mon gars, viens ici chez moi chaque fois que toi et moi nous aurons le temps. Tu seras un peintre", me dit-il.

Pour de bon, c'est de lui mon savoir de la peinture á huile. C'est lui qui m'a enseigné et m'a montré la technique des peintures.

Dans les temps historiques bien connus de nos temps, quand il était presqu'impossible de vivre comme peintre, j'ai dů changer. On m'a engagé comme dessinateur industriel, puis j'ai pris mes inscriptions á l'Université Technique de Budapest, puisque ma philosophie est qu'on doit toujours progresser, évoluer sur tous les domaines, et on ne doit jamais s'arréter sur un plan. C'est pour cela que j'y ai achevé mes études comme ingénieur civil, puis postgradué á Miskolc comme ingénieur spécial en hydrogéologie. Mais avec tout cela, á la maison, je continuais á peindre, ce qui me faisait toujours un effet magique. Je ne pouvais pas le cesser, mÄ›me á coté de mon travail.

J'aimais et j'aime peindre. Je dénote qu'on peu vivre sans art, mais pour quelle raison!??

J'ai l'impression que mon expérience du monde et mon savoir accumulé pendant des dizaines d'années ne peuvent Ä›tre vraiment profitables que maintenant, quand ce n'est pas la contrainte de la solution du savoir scientifique qui m'assujettit, mais, laissant libre ma fantaisie, c'est la possibilité d'exprimer mes émotions et mes sentiments, et de les transmettre á mes toiles.

Mes peintures et tableaux suivants appartiennent á une de mes époques déterminés: TÄ›te d'étude d'un vieillard, fusain de 1944; la Lutte des classes datant de 1949. Tout les deux font voir la marche des événements de cette époque, une vie dure et tourmentée. Le Feu (1986) représente un chauffeur chargé de la chaudiére, époque quand j'ai pu voir ce style de tout prés. En suite, ma toile qui se trouve en Autriche et qui a pour titre Vendel, et qui appartient aussi á cette période, est le portrait d'un ouvrier hongrois.

Puis viennent mes peintures reflétant des thémes et l'atmosphére de la Grand Plaine Hongroise (Alföld). Puis des thémes varriés, comme: En vacances (1988), tableau qui se trouve á Lyon; La naissance d'un attelier (2003), etc.

Viennent mes tableaux peints dans un style abstracte, comme: Cri d'effroi et de douleur (2003), tableau qui est en Amérique et qui sera, qui est l'embléme du Congrés International de la Douleur (WIP) organisé á Budapest en 2007, etc.

Outre La tÄ›te d'étude d'un vieillard et le Vendel, mes portraits sont: La femme de l'artiste (1991); Queeny et les spectres (2003); le Portrait de Valér Hegedűs (2004); Une jeune fille hongroise á Paris (2004), oú la fille est une fameuse chanteuse hongroise; Une jeune française á Budapest (2004); Une dame au chapeau de paille (2004); le Portrait de la chanteuse Edit Lipcsey (2004); et le Portrait de l'écrivaine Klára Koltayné Zolder (2004); le Portrait de la peintresse EmÅ‘ke Takár (2005); la Femme aux lunettes de soleil (2005); le Portrait de Vilma Czeizel (2005); le Portrait de l'exécutant Zoltán Sellei; le portrait de M. László Müller (2005), etc.

Une de mes expositions (qui était d'une excellente réussite) á eu lieu á Budapest, au XVéme arrondissement dans la Maison Communautaire de la place Kozák, du 15 au 28 novembre 2003, en commun avec la peintresse EmÅ‘ke Takár. La télévision de l'arrondissement y a été présente.

Puis une des autres de mes expositions a eu lieu du 9 juillet au 9 aoůt 2004, á la Galerie Maconkai Orosz László (Budapest, XVIéme arrondissement, rue Batsányi János 28-32). Ce fait m'a inspiré á peindre ma toile intitulée : La Galerie Maconkai Orosz László illuminée (2004).

Le couloir aérien qui passe au dessus du XV.éme arrondieemnet m'a inspiré á peindre le tableau qui a pour titre: "Ikara (la soeur de Icarus) et le couloir aérien". Ci join la photo de ce tableau. C'est une trés jolie peinture de 30x71 cm, qui mérite d'étre vue.

CHOSE IMPORTANTE!

C'est en 2005 que j'ai donné "vie" á la dixiéme Muse, á la Muse de la Peinture, que j'ai nommé Kvynée. Ce fait a été déclaré par plusieurs écrivains d'art comme un événement reconnu sérieux et important. J'ai informé de ce fait entre autres la Commition de la Culture de l'Union Européenne á Bruxelles.

J'ai rendu Kvynée immortelle avec mon tableau intitulé "La dixiéme Muse est entre nous" . C'est une toile (huile) de 100x65 cm qui a été exposée pour la premiére fois le 16 septembre 2005, á la Maison Communautaire de la Place Kozák du XVéme arrondissement de Budapest. Ce tableau est maintenent la propriété de la Mairie oú on y peut le voire.

Du 25 au 27 septembre 2007, j'étais présent au 4éme congrés mondial du WIP (World Institute of Pain), oú je dédiais les reproductions de ma peinture intitulée "Cri d'effroi et souffrance". Ces reproductions on été vendues pour 100 dollars la piéce. Le tableau autentique a été vendu sur place aux enchéres pour 3600 dollars. Ces sommes ont été transférés á une fondation adéquate. Le WIP a utilisé ma peinture pour former son embléme de l'an 2007. Le prochain congrés mondial du WIP sera tenu á New York en 2009.

Je suis membre de l'Union des Amis de l'Art (Budapest), et du Club Corvin, le club des Artistes (Budapest).

Budapest (Hongrie, Europe), le 8 décembre 2007.

Tel.: 36 70 389 48 38.
E-mail: revi.3@drotposta.hu

CV in English:

Csók Rémo was born in 1924 in Budapest, Hungary, but soon after his birth, his family moved to Paris, France. The stay in France allowed Csók to finish his formal education; these years also made him realize the importance of free spirit and intellectual curiosity and to appreciate hight-hearted discussions, fine wine and camaraderie with those around him. Following his return to Hungary, he signed up into the Tibor Gallé graphic school, with the opportunity to carry on his artistic training under István Csók, one of the most highly decorated painters of his time. Simultaneously with intense art involvement, Csók Rémo further pursued his uniquely diverse professional education, which included compietion of an architecturai university in Budapest and hydrogeology studies in Miskolc. His art work covered many significant areas or expressions, styles and techniques: his original studie (from 1944 to 1949) were graphics and watercoIors, but the impact of IC lead him, in later stages of his career, to oil-based paintings. His work was not only inspired by significant historic events, but also by simple themes from the Hungarian plains. A significant painting from the latter category - " The Boy with Bicycle" - is currentiy on exhibition in ltaly; several other pieces can be found in Austria and France. With multiple exhibits of his work all around Europe, Csók Rémó has been recognized as one of the most significant contributors to contemporary art. The painting, recognized as a symbolic rendition of pain and suffering, is presented in R's characteristic modern futuristic style. lts purchase was motivated and based on the paintíng's excellent fit with the Society primary mission to better educate and train physicians in handling pain. A silent auction was heided on September 27th at the Official Gala Evening of the WIP (World Institute of Pain), whre his painting (the "Scream and suffering") went for 3600 $. Csók Rémó, the painter, had been signed the reproductions of his painting during opening exhibition hours at the WIP stand.